Az Isten pecséte:

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

2Tim 2:19 Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Jel 14:12 Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! (az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség)

A fenevad (sátán-engedetlen) bélyege: ha a fentiek nem teljesülnek.

Az Úr eljövetelének, és a világ végének bizonyossága:

2Pét 3:3 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak,

2Pét 3:4 És ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.

2Pét 3:5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

2Pét 3:6 Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:

2Pét 3:7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

2Pét 3:9 Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

Arra való méltó elkészülés:

2Pét 3:11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek nektek szent életben és kegyességben,

2Pét 3:12 Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

2Pét 3:13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.

2Pét 3:14 Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

2Pét 3:15 És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt nektek a neki adott bölcsesség szerint.

2Pét 3:16 Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.

2Pét 3:17 Ti azért szeretteim előre tudván [ezt], őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;

2Pét 3:18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Neki [legyen] dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

Zsolt 37:22 Mert akiket ő megáld, öröklik a földet, és akiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

Zsolt 37:29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

Zsolt 37:34 Várjad az Urat, őrizd meg az Ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok.

Ézs 24:1 Íme az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

Ézs 24:2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, akinek hitelez;

Ézs 24:3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

Ézs 24:4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

Ézs 24:5 A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

Ézs 24:6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

Ézs 24:17 Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!

Ézs 24:18 És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és aki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

Ézs 24:19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

Ézs 24:20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

Ézs 24:21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

Ézs 24:22 És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak.

Ézs 2:6 Mert elhagytad, [Uram], a Te népedet, Jákób házát; mivel telve vannak napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

Ézs 2:8 Tele van országuk bálványokkal (szobrokkal, képekkel, templomokkal, bazilikákkal, kápolnákkal, búcsújáró helyekkel, ereklyékkel, stb.), és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak.

Ézs 2:12 Mert eljön a Seregek URának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket.
Ézs 2:17 És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Ézs 2:18 És a bálványokat teljességgel elveszti.
Ézs 2:19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
Ézs 2:20 Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amiket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

 

Ézs 3:1 Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?

Ézs 3:5 És adok nekik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtuk. (nincs bennük értelem!)
Ézs 3:6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;

Ézs 3:10 Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot, bűneikkel Szodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelküknek! mert maguk szereztek maguknak gonoszt.

Büszkén hirdetik Istenkáromló hazugságaikat a "védjük meg a jogállamot az alkotmányos rendet, a demokráciát, a zsidó-keresztény hagyományt és kultúrát", és nem szégyenkeznek a föld megmentését hirdetni. Magukat bölcsnek tartván hazug fejlődéselméletet, növekedést és az evolúciós fejlődést hirdetnek és tanítanak stb.

Ézs 3:13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta. Én népem! A te vezéreid hitetők (félrevezetnek).  Vezetőid tévútra visznek, és lépteid útját megzavarják.

Sof 1:2 Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.

Sof 1:3 Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.

Sof 1:4 És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;

Sof 1:5 Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, akik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;

Sof 1:6 Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.

Sof 1:7 Hallgass az Úr Isten orcája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait.

Sof 1:8 És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, akik idegen öltözetbe öltöztek.

Sof 1:9 És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uruknak házát.

Sof 1:10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.

Sof 1:12 És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, akik saját seprejükön hevernek, akik ezt mondják szívükben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.

Sof 1:14 Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős [is].

Sof 1:15 Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja.

Sof 1:16 Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!

Sof 1:17 És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét.

Sof 1:18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján,

és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

Sof 2:1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet,

Sof 2:2 Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!

Sof 2:3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

Sof 3:3 Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este [járó] farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.

Sof 3:4 Prófétái hivalkodók, hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.

Sof 3:5 Az Úr igaz őbenne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el:

de nem ismeri a szégyent a gonosz!

Sof 3:7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, amit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket.

Sof 3:8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat,

hogy kiöntsem rájuk búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!

Sof 3:9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.

Sof 3:12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében.

Sof 3:13 Izrael maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz aki felrettentse [őket].

Sof 3:18 Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, akik közüled valók; gyalázat terhe van rajtuk.

Sof 3:19 Íme, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatuknak egész földén.

Sof 3:20 Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemetek előtt, azt mondja az Úr.

Fil 2:1 Ha annak okáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vigasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,
Fil 2:2 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Fil 2:3 Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
Fil 2:4 Ne nézze ki-ki a maga [hasznát], hanem mindenki a másokét is.
Fil 2:5 Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
Fil 2:6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,
Fil 2:7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
Fil 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Fil 2:9 Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való;
Fil 2:10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
Fil 2:11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Fil 2:12 Annak okáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket;
Fil 2:13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Fil 2:14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
Fil 2:16 Életnek beszédét tartván eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
Fil 2:17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
Fil 2:18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
 

Ján 17:14 Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján 17:16 Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.

Jer 29:11 Mert tudom az én gondolataimat (terveimet), amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek. (ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek)
Jer 29:12 Akkor majd segítségül hívtok engem, és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket.
Jer 29:13 Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.

Ján 14:27 Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.

Apcs 26:18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.

A megigazulás néhány alapelve

Mi az evangélium?

1. Az az evangélium (győzelmi vagy örömhír a bűn felett), hogy aki hisz (szolgál, engedelmes) az egyedül igaz Isten egyszülött Fiának az megáldatik Őbenne (Gal.3:18; Ján.3:16).

Gal 3:1 Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha közöttetek feszítették volna meg?
Gal 3:2 Csak azt szeretném megtudni tőletek, hogy a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket vagy a hit hallásából?
Gal 3:3 Ennyire balgatagok vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Gal 3:4 Annyit szenvedtetek hiába? Ha ugyan hiába.
Gal 3:5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, a törvény cselekedeteiből teszi vagy a hit hallása által?
Gal 3:6 Úgy, amint Ábrahám is hitt Istennek, aki ezt igazságul számította be neki.
Gal 3:7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai.
Gal 3:8 Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép.
Gal 3:9 Eszerint a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
Gal 3:10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Gal 3:11 Az pedig, hogy a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem aki cselekszi azokat, élni fog általa.
Gal 3:13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ –,
Gal 3:14 azért, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányoké legyen, hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.
Gal 3:15 Testvéreim, emberi módon szólok. Még az ember megerősített végrendeletét sem teheti senki érvénytelenné, és hozzá sem toldhat.
Gal 3:16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak és az ő utódának adattak. Nem azt mondja: „és az ő utódainak”, mint soknak, hanem csak egynek: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.
Gal 3:17 Azt mondom pedig, hogy azt a szövetséget, amelyet Isten korábban megerősített, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.
Gal 3:18 Mert ha a törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből, Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt Isten.
Gal 3:19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett.
Gal 3:20 A közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy.
Gal 3:21 A törvény tehát Isten ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.
Gal 3:22 De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.
Gal 3:23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
Gal 3:24 Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
Gal 3:25 De miután eljött a hit, nem vagyunk többé a vezető mester alatt.
Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Gal 3:27 Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
Gal 3:28 Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.
Gal 3:29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok.

Ján 3:11 Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
Ján 3:12 Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?
Ján 3:13 Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.
Ján 3:14 És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,
Ján 3:15 hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján 3:17 Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.
Ján 3:18 Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ján 3:19 Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.
Ján 3:20 Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.
Ján 3:21 Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.

2. Az az örömhír, hogy egyvalaki teljesíti az üdvösség minden feltételét mindenkiért, úgy, hogy nem nekünk kell cselekednünk! Nekünk mindezt csak el kell fogadnunk hit által. Milyen csodálatos: amire csak szükségünk van, mindent megkapunk, és mindennek csak annyi a feltétele, hogy elhiggyük, hogy igaz!

3. Az üdvösséget kapjuk, nem pedig kimunkáljuk. Csomagban vehetjük át, e csomag neve pedig Krisztus Jézus. Minden, amire csak szükségünk van, már benne van ebben a csomagban, és csak arra vár, hogy hit által megtapasztaljuk. Amikor megnyerjük Krisztust, akkor már mindenünk megvan (I.Kor.3:21-23).

1Kor 3:11 Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
1Kor 3:12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
1Kor 3:13 Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert [ama] nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
1Kor 3:14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
1Kor 3:15 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
1Kor 3:16 Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
1Kor 3:17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
1Kor 3:18 Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen.
1Kor 3:19 Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
1Kor 3:20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.
1Kor 3:21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.
1Kor 3:22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek.
1Kor 3:23 Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
 

Mi az ember problémája?

4. Minden ember kárhozatra születik (Róm.5:18; Ján.3:3). Az ember születésétől fogva elveszett állapotban van.

Róm 5:12 Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.
Róm 5:13 Mert a törvény előtt is volt bűn a világon, a bűnt azonban nem lehet felróni, ha nincs törvény.
Róm 5:14 A halál mégis úrrá lett Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki az eljövendőnek előképe.
Róm 5:15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset, mert ha annak az egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelmi ajándéka az egy ember Jézus Krisztus kegyelméből még bőségesebben kiárad sokakra.
Róm 5:16 És az ajándék nem olyan, mint az egy ember bűnének az eredménye, ahol az ítélet egy eset alapján kárhoztat, hanem a kegyelmi ajándék sok bűnből vezet megigazulásra.
Róm 5:17 Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál egy ember által, mennyivel inkább fognak uralkodni az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem és az igazság ajándékának bőségében részesültek!
Róm 5:18 Amint tehát egynek a bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, úgy egynek az igazsága által minden emberre elhat az élet megigazítása.
Róm 5:19 Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
Róm 5:20 A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem,
Róm 5:21 hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ján 3:1 A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.
Ján 3:2 Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.
Ján 3:3 Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
Ján 3:4 De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?
Ján 3:5 Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Ján 3:6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
Ján 3:7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.
 

5. Ádám bűne az egész emberi nemzetséget halálra ítélte, mert mindnyájan vétkeztek, és alkalmatlanokká váltak az életre (Róm.5:12, 19).

Róm 5:12 Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.

Róm 5:19 Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

6. Ádám bűnének következménye volt, hogy mi is bűnös természetet öröklünk, azaz meggyengült testet és lezüllött, megromlott elmét (Róm.7:14-18). Az elménk bűnös, megromlott természete az, ami miatt csak a halálra vagyunk alkalmasak (Róm.8:7-8).

Róm 7:4 Éppígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Róm 7:5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a tagjainkban, hogy gyümölcsöt teremjenek a halálnak.
Róm 7:6 Most azonban, miután meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket, megszabadultunk a törvénytől, hogy a Lélek újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában.
Róm 7:7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.
Róm 7:8 De a bűn, kihasználva az alkalmat, a parancsolat által mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül halott a bűn.
Róm 7:9 Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn,
Róm 7:10 én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett.
Róm 7:11 Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa.
Róm 7:12 De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.
Róm 7:13 Akkor hát a jó halálomra lett nekem? Semmiképpen! De azért, hogy a bűn bűn mivolta nyilvánvaló legyen, a jó által a halált munkálja, hogy így a bűn a parancsolat által igen nagy vétekké legyen.
Róm 7:14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek.
Róm 7:15 Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
Róm 7:16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel, hogy jó.
Róm 7:17 Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
Róm 7:18 Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
Róm 7:19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok.
Róm 7:20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
Róm 7:21 Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel.
Róm 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,
Róm 7:23 de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban levő bűn törvényének a rabságába hajt.
Róm 7:24 Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?
Róm 7:25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok.

Róm 8:1 Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak,
Róm 8:2 mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.
Róm 8:3 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben,
Róm 8:4 hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.
Róm 8:5 Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira.
Róm 8:6 Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség.
Róm 8:7 Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.
Róm 8:8 A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Róm 8:9 Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Róm 8:10 Ha pedig Krisztus van bennetek, a test ugyan halott a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás által.
Róm 8:11 Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
Róm 8:12 Ezért, testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.
Róm 8:13 Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek.
Róm 8:14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Róm 8:15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya!
Róm 8:16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Róm 8:17 Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Róm 8:18 Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk.
Róm 8:19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.
Róm 8:20 Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben,
Róm 8:21 hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Róm 8:22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.
Róm 8:23 De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását.
Róm 8:24 Mert ebben a reménységben tartattunk meg, de a látható reménység már nem reménység, mert amit lát az ember, miért remélné is azt?
Róm 8:25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk.
Róm 8:26 Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Róm 8:27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
Róm 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.
Róm 8:29 Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.
Róm 8:30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Róm 8:31 Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Róm 8:32 Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?
Róm 8:33 Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít.
Róm 8:34 Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk.
Róm 8:35 Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?
Róm 8:36 Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket.
Róm 8:37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.
Róm 8:38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,
Róm 8:39 sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.
 

7. Nem a bűnös testünk jelenti a legfőbb problémánkat. A baj a „test gondolatával” van, azzal a testies gondolkodással, amivel a világra jövünk (Mk.7:21-23). Ez az, ami kárhoztat, és természet szerint a bűnösök közé sorol be minket. Jézus a mi meggyengült testünkkel született, de nem a mi testies gondolkodásunkkal.

Márk 7:15 Nincs semmi az emberen kívülvaló, ami bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem amik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
Márk 7:16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
Márk 7:18 Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná,
Márk 7:19 mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Ezzel ő minden ételt tisztának nyilvánított.
Márk 7:20 Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert,
Márk 7:21 mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,
Márk 7:22 házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség.
Márk 7:23 Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert.
 

8. Ez a testies, bűnös elme szüntelen csak gonosz cselekedeteket szül (Róm.8:7). A bűnös cselekedetek valójában eredményei annak, hogy természetszerűleg bűnösök vagyunk (azaz hogy természet szerint testies a gondolkodásunk), nem maguk a cselekedetek tesznek bűnösökké.

Róm 8:7 Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.

9. Az ember legnagyobb szüksége ezért nem a cselekedeteinek a megváltozása, hanem a természetéé (Ezék.36:26, 27). Nyilvánvaló azonban, hogy ha a természet megváltozik, a cselekedetek is aszerint fognak alakulni.

Ez 36:26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.
Ez 36:27 Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy rendelkezéseim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és betöltsétek.
 

Mi a bűn?

10. A bűn pedig a törvénytelenség (I.Ján.3:4).

1Ján 3:1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.
1Ján 3:3 És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.
1Ján 3:4 Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
1Ján 3:5 És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
1Ján 3:6 Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
1Ján 3:7 Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz:
1Ján 3:8 Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
1Ján 3:9 Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
1Ján 3:10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az [sem], aki nem szereti az ő atyjafiát.
1Ján 3:11 Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
1Ján 3:12 Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.
1Ján 3:13 Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!
1Ján 3:14 Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.
1Ján 3:15 Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.
1Ján 3:16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta értünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.
1Ján 3:17 Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?
1Ján 3:18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
1Ján 3:19 És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká őelőtte a mi szíveinket.
1Ján 3:20 Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
1Ján 3:21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
1Ján 3:22 És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte.
1Ján 3:23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.
1Ján 3:24 És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nekünk adott.

11. A Biblia úgy is szól azonban a bűnről, mint ami több puszta cselekedetnél. Beszél róla úgy is, mint egy, a testi emberben munkálkodó, ellenállhatatlan erőről (Ján.8:34; Róm.7:17, 20), ill. mint egy létformáról, ugyanis a testi embernek már a puszta léte is ellentétes Istennel és az Ő törvényével.

Ján 8:12 Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
Ján 8:21 Majd ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és bűneitekben fogtok meghalni. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.
Ján 8:22 A zsidók erre azt mondták: Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek?
Ján 8:23 És azt mondta nekik: Ti innen alulról valók vagytok, én onnan fölülről való vagyok, ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok.
Ján 8:24 Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én az vagyok, meghaltok bűneitekben.
Ján 8:25 Azt kérdezték azért tőle: Ki vagy te? Jézus pedig így válaszolt: Akinek eleitől fogva mondom magamat.
Ján 8:26 Sok mondani- és ítélnivalóm van felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam.
Ján 8:27 Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
 

Ján 8:28 Így szólt azért hozzájuk Jézus: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor majd felismeritek, hogy én ki vagyok, és hogy magamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.
Ján 8:29 Velem van az, aki elküldött engem, nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.
Ján 8:30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
Ján 8:31 Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok,
Ján 8:32 és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.
Ján 8:33 Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk?
Ján 8:34 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
Ján 8:35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban, a Fiú marad ott mindörökké.
Ján 8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Ján 8:37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
Ján 8:38 Én azt mondom el, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.

Ján 8:39 Erre azt felelték: A mi atyánk Ábrahám. Jézus pedig azt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
Ján 8:40 De most meg akartok engem ölni, egy olyan embert, aki azt az igazságot mondta nektek, amelyet én Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.
Ján 8:41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.
Ján 8:42 Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Ján 8:43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.
Ján 8:44 Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.
Ján 8:45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
Ján 8:46 Közületek ki vádol engem bűnnel? Ha pedig az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem?

Ján 8:47 Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
Ján 8:48 Akkor azt mondták neki a zsidók: Nemde igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?
Ján 8:49 Jézus így felelt: Nincs bennem ördög, hanem én tisztelem az Atyámat, de ti gyaláztok engem.
Ján 8:50 Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi és megítéli.
Ján 8:51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem.
Ján 8:52 Azt mondták erre neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált sohasem.
Ján 8:53 Talán nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak, te kinek tartod magadat?
Ján 8:54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről azt mondjátok: „Ő a mi Istenünk.”
Ján 8:55 Ti nem ismeritek őt, de én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan hazug lennék, de ismerem őt, és megtartom az ő beszédét.
Ján 8:56 Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.
Ján 8:57 Erre azt mondták neki a zsidók: Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
Ján 8:58 Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!
Ján 8:59 Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
 

12. Minden bűnös cselekedet gyökere és forrása az Istentől való elszakadás (Ján.15:15). Minden ilyesfajta elszakadás forrása abban lelhető fel, hogy az ember nem adja át az önmaga feletti uralmat Istennek, hanem megtartja magának.

Ján 15:1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
Ján 15:2 Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Ján 15:3 Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet szóltam nektek.
Ján 15:4 Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Ján 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.
Ján 15:6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.
Ján 15:7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megadatik nektek.
Ján 15:8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek.
Ján 15:9 Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!

Ján 15:10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ján 15:11 Ezeket mondtam nektek, hogy az örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök beteljék.
Ján 15:12 Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
Ján 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
Ján 15:14 Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.
Ján 15:15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondtalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.
Ján 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Ján 15:17 Ezeket parancsolom nektek, hogy egymást szeressétek.
Ján 15:18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Ján 15:19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Ján 15:20 Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
Ján 15:21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Ján 15:22 Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna velük, nem volna bűnük, most azonban nincs mentség bűneikre.
Ján 15:23 Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli.
Ján 15:24 Ha nem tettem volna közöttük azokat a cselekedeteket, amelyeket senki más nem tett, nem volna bűnük, most azonban láttak, és mégis meggyűlöltek engem is, és az én Atyámat is,
Ján 15:25 hogy beteljesedjék a mondás, amely megíratott törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
Ján 15:26 Amikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz rólam.
Ján 15:27 De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem voltatok.
 

Mi az igazságosság/megigazulás?

13. Az igazságosság egy olyan állapot, ill. olyan természeti minőség, amely eredetileg egyedül Istenben van meg (Mt.19:17; Jel.15:4; Róm.3:22).

Jel 15:4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent! Mert a pogányok eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert igazságos ítéleteid nyilvánvalóvá lettek.
 

Máté 19:16 Egyszer odament hozzá egy ember, és azt mondta neki: Mester, mi jót cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?
Máté 19:17 Ő pedig így felelt: Miért kérdezel engem a jó felől? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
Máté 19:18 De ő tovább kérdezett: Melyeket? Jézus pedig azt mondta: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot,
Máté 19:19 tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
Máté 19:20 Az ifjú azt mondta: Mindezeket megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?
Máté 19:21 Jézus így válaszolt: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem.
Máté 19:22 Az ifjú pedig e beszéd hallatára megszomorodva elment, mert nagy vagyona volt.
Máté 19:23 Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen jut be a mennyek országába.
Máté 19:24 Sőt azt mondom: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Máté 19:25 A tanítványok ennek hallatán nagyon megdöbbentek, és azt kérdezték: Akkor kicsoda üdvözülhet?
Máté 19:26 Jézus pedig rájuk tekintett, és azt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Máté 19:27 Akkor megszólalt Péter, és azt mondta: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?
Máté 19:28 Jézus pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjáteremtett világban, amikor majd az Emberfia dicső királyi trónjára ül, ti is tizenkét királyi trónra ültök, és ítélitek Izráel tizenkét nemzetségét.
Máté 19:29 És mindaz, aki elhagyta házait, fiú- vagy nőtestvéreit vagy atyját, anyját, feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem, százannyit kap majd helyette, és örök életet nyer örökségül.
Máté 19:30 Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első. 

Róm 3:3 De mi van akkor, ha némelyek nem hittek? Vajon azok hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá Isten hűségét?

Róm 3:4 Semmiképpen sem. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Igaznak bizonyulj beszédedben, és győzedelmes légy, amikor vádolnak téged.
Róm 3:5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajon igazságtalan az Isten, ha kiönti ránk haragját? Emberi módon szólok.
Róm 3:6 Semmiképpen sem. Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot?
Róm 3:7 De ha Isten igazsága az én hazugságom által növekedett az ő dicsőségére, akkor miért ítélnek el engem továbbra is mint bűnöst?
Róm 3:8 Ne tegyük akkor inkább a rosszat, hogy abból jó származzék? – amivel minket rágalmaznak is, és egyesek mondogatják, hogy mi így beszélünk, ezért méltán sújt minket az ítélet.
Róm 3:9 Akkor most mi a helyzet? Különbek vagyunk? Semmiképpen sem! Már korábban kimondtuk az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak,
Róm 3:10 amint meg van írva: Nincs egy igaz sem,
Róm 3:11 nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.
Róm 3:12 Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.
Róm 3:13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, áspiskígyó mérge van a nyelvük alatt.
Róm 3:14 Szájuk telve átokkal és keserűséggel.
Róm 3:15 Lábuk gyors a vérontásra,
Róm 3:16 romlás és nyomorúság van útjaikon,
Róm 3:17 és a békesség útját nem ismerik.
Róm 3:18 Nincs istenfélelem a szemük előtt.
Róm 3:19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj megnémuljon, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön.
Róm 3:20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.
Róm 3:21 Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták.
Róm 3:22 Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség,
Róm 3:23 mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül,
Róm 3:24 és az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által.
Róm 3:25 Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által, hogy megmutassa igazságát, mivel a korábban elkövetett bűnöket elnézte,
Róm 3:26 mert Isten hosszútűrő, és megjelentette igazságát a mostani időben, hogy igaz legyen ő, és megigazítsa azt, aki hisz Jézusban.
Róm 3:27 Hol van tehát a dicsekedés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által.
Róm 3:28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül.
Róm 3:29 Avagy Isten egyedül a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
Róm 3:30 Mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből és a körülmetéletlent hit által.
Róm 3:31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább megerősítjük a törvényt.

 

14. Alapjába véve, az igazságosság nem azonos azzal, amit egy illető cselekszik. Nem pusztán cselekedet, vagy cselekedetek összessége (Ésa.64:6; Róm.3:20).

Ézs 64:1 Ó, bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál, hogy megrendüljenek előtted a hegyek! Ahogyan a tűz meggyújtja a rőzsét, és fölforralja a tűz a vizet, úgy jelentsd ki nevedet ellenségeidnek, hogy reszkessenek előtted a népek,
Ézs 64:2 mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél, amelyeket nem vártunk; leszálltál, és a hegyek megrendültek előtted.
Ézs 64:3 Kezdettől fogva soha senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott, sem szemével nem látott más Istent kívüled, aki így cselekszik azzal, aki őt várja.
Ézs 64:4 Elébe mész annak, aki örvendezik, és igazságosan cselekszik, és rád gondol útjaidon. Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk!
Ézs 64:5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket!
Ézs 64:6 Nincs, aki segítségül hívná nevedet, aki fölserkenne, és beléd kapaszkodna, mert elrejtetted előlünk arcodat, és álnokságaink miatt megolvasztottál minket.
Ézs 64:7 És most, URam, Atyánk vagy te, mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

15. Az igaz cselekedetek minden igaz ember életében megmutatkoznak (I.Ján.3:9). Nem ezek teszik az embert igazzá, csupán megmutatják, hogy már igaz (Gal.5:22, 23), mivel az, Aki igaz (Krisztus), benne él (Róm.8:10, 11).

Gal 5:4 Ti, akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből.
Gal 5:5 Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
Gal 5:6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.

Gal 5:13 Mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok; csakhogy a szabadság ne legyen ürügy a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Gal 5:14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Gal 5:15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek!
Gal 5:16 Azért azt mondom: Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát ne vigyétek véghez!
Gal 5:17 Mert a test a Lélek ellen törekszik, a Lélek pedig a test ellen, ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.
Gal 5:18 Ha azonban a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.
Gal 5:19 A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,
Gal 5:20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás,
Gal 5:21 irigység, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.

Gal 5:22 De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség,
Gal 5:23 szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Gal 5:24 Akik pedig Krisztuséi, a testet indulataival és kívánságaival együtt megfeszítették.
Gal 5:25 Ha a Lélek által élünk, a Lélek szerint is járjunk.
Gal 5:26 Ne legyünk hiú dicsőségre vágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
 

16. Minden igaz cselekedet kizárólagosan Isten munkája (Ján.15:5; Róm.7:18; I.Thess.5:23, 24).

Ján 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.

1Thess 5:21 Mindent vizsgáljatok meg és ami jó, azt tartsátok meg!
1Thess 5:22 Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!
1Thess 5:23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestül, és őrizze meg a ti egész valótokat, mind lelketeket, mind testeteket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
1Thess 5:24 Hű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi azt.
 

17. Isten nem azért jó, mert jót cselekszik. Ellenkezőleg: azért cselekszik jót, mert Ő maga jó. Ugyanez igaz azokra is, akik Krisztusban vannak.

Hogyan igazulhatunk meg?

18. A megigazulás Isten ajándéka, ami a Krisztus Jézusban minden emberre kiterjed, akik hittel befogadják (Róm.3:22; II.Kor.5:21).

2Kor 5:1 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2Kor 5:2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
2Kor 5:3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
2Kor 5:4 Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.
2Kor 5:5 Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az], aki a Lélek zálogát is adta minekünk.
2Kor 5:6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
2Kor 5:7 Mert hitben járunk, nem látásban;
2Kor 5:8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
2Kor 5:9 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, neki kedvesek legyünk.
2Kor 5:10 Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
 

19. Ezt az ajándékot csakis hit által nyerhetjük el (Róm.4:16; Eféz.2:8).

Róm 4:13 Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.
Róm 4:14 Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen.
Róm 4:15 A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs.
Róm 4:16 Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja
Róm 4:17 Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: „Sok nép atyjává rendeltelek.” Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket.
Róm 4:18 Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz a te magod.”
Róm 4:19 Nem gyengült meg a hitében (hűségében), bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére.
Róm 4:20 Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek,
Róm 4:21 és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni.
Róm 4:22 És ezt Isten igazságul számította be neki.
Róm 4:23 De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul,
Róm 4:24 hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,
Róm 4:25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Ef 2:1 Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,

Ef 2:2 melyekben jártatok egykor e világnak megfelelően a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.
Ef 2:3 Egykor mi mindnyájan ezek között forgolódtunk, követve testünk kívánságait, cselekedve a test és a gondolatok akaratát, és természet szerint a harag fiai voltunk, mint mások is.
Ef 2:4 De az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretete által, amellyel minket szeretett,
Ef 2:5 minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek –,
Ef 2:6 és vele együtt feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban,
Ef 2:7 hogy megmutassa az eljövendő időkben az ő kegyelmének felséges gazdagságát irántunk való jóságából a Krisztus Jézusban.
Ef 2:8 Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez,
Ef 2:9 nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék.
Ef 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
 

20. Minden, amire csak szüksége van az embernek, akár megbocsátás, megigazítás, megszentelődés, stb., mindezt már az egész emberiség megkapta Krisztusban (Eféz.1:3, 7, 11; Kol.2:9, 10). Ezekhez a dolgokhoz minden embernek joga van, de csak akkor tud vele élni, ha a Krisztusba vetett személyes hit által elfogadja és átveszi az ajándékot (II.Kor.5:19; Róm.5:10).

21. Az igazságosság, mint teljes körű ajándék, nem csak a megigazítást, hanem a megszentelődést is magában foglalja (I.Kor.6:11).

22. Az ember cselekedetei semmiben nem járulnak hozzá sem a megigazításhoz, sem a megszentelődéshez. Mindkettő teljes mértékben Isten ajándéka, a Krisztusban. Azonban a Krisztusban való növekedés (gyakran ezt nevezik megszentelődésnek), valóban olyan folyamat, amelyet Isten az ember állandó együttműködése révén visz végbe. Ez a folyamat az egész keresztény életben tart, akár két évet él az illető, akár 969et.

23. Amikor valaki bibliai hittel fogadja be Krisztust, ez azt jelenti, hogy ő maga részesévé válik Krisztus tulajdon életének és létének, lelke pedig Krisztus lelkével egyesül (I.Kor.6:17; Gal.3:26, 29; Róm.8:9; Eféz.5:30).

24. Ez a Krisztussal való egyesülés a kulcsa mindennek a kereszténységben. Azáltal, hogy egyesülünk Krisztussal, és az Ő létének részévé válunk, minden, ami Ő, azok vagyunk, és ami az Övé, az a miénk. „Ama Szerelmesben” találunk elfogadásra (I.Kor.3:21-23; Eféz.1:6).

25. Ez nem csupán elmélet, hanem tényszerű valóság, ami abban a pillanatban, hogy tényleg elhisszük, valódi tapasztalatunkká válik. Ez azt jelenti, hogy Isten minden áldása (beleértve a szent lélek ajándékát is) azonnal elérhetővé válik számunkra. Mindez pedig nem kemény, izzadtságos erőfeszítések árán, hanem egyszerűen hit által (Gal.3:2, 5). Sőt, már most elérhető ez mind számunkra, mivel ezek mind Krisztus tulajdonát képezik. Lehetetlen dolog nem megkapnunk ezeket, ha részeseivé lettünk a Krisztusnak (Róm.8:32).

26. Ez a Krisztussal való egyesülés az, aminek eredményeképpen tökéletes összhangban kerülünk a törvénnyel. Mindez tehát nem a mi izzadtságos erőfeszítéseink miatt történik, hanem mert Krisztus az, aki bennünk él, és Krisztus nem a bűnnek szolgája (Gal.2:17; Róm.8:2-4).

Önmegadás

27. Az ember dolga az egész tervben csak annyi, hogy behódoljon, ill. megadja magát Krisztusnak. Úgy kell döntenie, hogy Krisztus éljen önmaga helyett (Róm.6:1-18; Luk.14:26-27). Ez az önmegadás, amelyet a Biblia olykor halálhoz hasonlít, a Krisztusban való hit eredménye. A valódi hit felismeri, hogy Krisztus az egyetlen, aki alkalmas és méltó az életre, és ezt a logikát követve feltétel nélkül és teljes mértékben aláveti magát neki.

Emberi erőfeszítés?

28. Mindez arra a következtetésre vezet, hogy a mi erőfeszítéseink arra kell irányuljanak, hogy hitre jussunk, és fenntartsuk a Krisztusba vetett hitünket (I.Tim.6:12). Amikor Krisztus bennünk él, Ő legyőzi a bennünk lakozó bűnt (Róm.8:3). Amikor küzdenünk kell a bűnnel, az azért van, mert még mindig mi élünk, és nem Krisztusé az irányítás (Róm.6:7).

Azonnali megigazulás?

29. Ez az elgondolás úgy tekint a keresztény életre, mint ami egy teljes mértékű, azonnali változás (II.Kor.5:17; I.Ján.3:19), nem pedig egy folyamatos változás, amely kemény küzdelmek által valósul meg. Ez azt feltételezi, hogy valójában arra van szükségünk, hogy egyszer őszintén elkötelezzük magunkat, és úgy döntsünk, hogy Krisztus éljen és ne én (Róm.6:6; Luk.14:33). A Krisztusban való életem pedig ennek az állapotnak a megőrzése és fenntartása (Gal.5:16; Kol.2:6). Ez jelenti az önmagunknak való meghalást. Ha meghoztam azt a döntést, hogy Krisztus éljen helyettem, akkor lemondtam arról a lehetőségről is, hogy saját magam hozzak döntéseket. Így az iga „könnyűvé” válik, mert Krisztusnak nem okoz nehézséget a bűn legyőzése.

30. Krisztusban a természetünk azonnal jóvá válik. Krisztus az, aki él, nem én (Gal.2:20). Azonban a Krisztusban lévő egyén csak a számára rendelkezésre álló ismeret erejéig képes Krisztus életét élni. Krisztus nem tör be jogtalanul az egyén akaratába, és természetfeletti eszközt sem alkalmaz, hogy tökéletes ismeretet adjon. Továbbra is Isten igéje az, ami oktat bennünket. Ezért bár lehet valakinek tökéletes a természete (elméje – Krisztus elméje), lehet mégis kisded olyan értelemben, hogy még sokat kell tanulnia Isten akaratát illetően (I.Pét.2:2). Ennek eredményeként lehetséges, hogy valaki például még mindig vasárnap ünnepel, számára ez mégsem számít bűnnek Isten előtt (Ján.9:41). A természete ugyanis tökéletes összhangban van Isten természetével, noha ő maga nem kapott tökéletes nevelést.

31. Még jobban megérthetjük ezt az elgondolást, ha figyelembe vesszük, hogy amikor Jézus négy éves gyermek volt csupán, az Ő Isten iránti engedelmessége akkor is tökéletes volt, de mindez csak olyan mértékben nyilvánulhatott meg, amennyire ismerte Isten akaratát (Luk.2:52). A természete egyedül csak engedelmeskedni akart, azonban csak a számára rendelkezésre álló világosság erejéig tudott engedelmeskedni. Amikor húsz éves volt, cselekedetei és életmódja még teljesebb mértékben tükrözték vissza Isten jellemét, mint amikor négy éves volt, azonban mivel a természete tökéletes volt, Ő maga is tökéletes volt minden lépcsőfokon.

Forrás: Open Face, 2007. január

David Clayton