BABILON név jelentése a Bibliai próféciákban

A BABILON NÉV JELENTÉSE A BIBLIAI PRÓFÉCIÁKBAN

 

             

 

 

Ján 14:17 Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és veletek marad.
Ján 14:21 Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ján 14:22 Monda neki Júdás (nem az iskariótes): Uram, mi dolog, hogy nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
Ján 14:23 Felele Jézus és monda neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Ján 14:24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
Ján 14:29 És most mondtam meg nektek, mielőtt meglenne: hogy amikor majd meglesz, higgyetek.
Ján 14:30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije;

Az Isten pecséte:

 

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

2Tim 2:19 Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Jel 14:12 Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! (az Isten akaratának való tökéletes engedelmesség)

 

A fenevad (sátán-engedetlen) bélyege: ha a fentiek nem teljesülnek.

 

 

Fil 2:1 Ha annak okáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vigasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,
Fil 2:2 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Fil 2:3 Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
Fil 2:4 Ne nézze ki-ki a maga [hasznát], hanem mindenki a másokét is.
Fil 2:5 Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
Fil 2:6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,
Fil 2:7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
Fil 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Fil 2:9 Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való;
Fil 2:10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
Fil 2:11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Fil 2:12 Annak okáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket;
Fil 2:13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Fil 2:14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
Fil 2:16 Életnek beszédét tartván eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
Fil 2:17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
Fil 2:18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
 

Zsolt 48:15 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig!

Ján 1:23 Erre azt mondta: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyenesítsétek ki az Úr útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.”

 

Ján 17:14 Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján 17:16 Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.

 

 

Jer 29:11 Mert tudom az én gondolataimat (terveimet), amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek. (ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek)
Jer 29:12 Akkor majd segítségül hívtok engem, és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket.
Jer 29:13 Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.

Ján 14:27 Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.

 

 

1Ján 2:18 Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.

 

 

Az Úr eljövetelének, és a világ végének bizonyossága:

 

2Pét 3:3 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak,

2Pét 3:4 És ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.

2Pét 3:5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

2Pét 3:6 Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:

2Pét 3:7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

2Pét 3:9 Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

   

 

Arra való méltó elkészülés:

 

2Pét 3:11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek nektek szent életben és kegyességben,

2Pét 3:12 Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

2Pét 3:13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.

2Pét 3:14 Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

2Pét 3:15 És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt nektek a neki adott bölcsesség szerint.

2Pét 3:16 Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.

2Pét 3:17 Ti azért szeretteim előre tudván [ezt], őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;

2Pét 3:18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Neki [legyen] dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

 

Zsolt 37:22 Mert akiket ő megáld, öröklik a földet, és akiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

Zsolt 37:29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

Zsolt 37:34 Várjad az Urat, őrizd meg az Ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok.

 

 

Ézs 24:1 Íme az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

Ézs 24:2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, akinek hitelez;

Ézs 24:3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

Ézs 24:4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

Ézs 24:5 A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

Ézs 24:6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

 

Ézs 24:17 Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!

Ézs 24:18 És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és aki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

Ézs 24:19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

Ézs 24:20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

Ézs 24:21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

Ézs 24:22 És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak.

Ézs 24:23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.

 

 

Ézs 2:6 Mert elhagytad, [Uram], a Te népedet, Jákób házát; mivel telve vannak napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

Ézs 2:8 Tele van országuk bálványokkal (szobrokkal, képekkel, templomokkal, bazilikákkal, kápolnákkal, búcsújáró helyekkel, ereklyékkel, stb.), és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak.

Ézs 2:12 Mert eljön a Seregek URának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket.
Ézs 2:17 És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Ézs 2:18 És a bálványokat teljességgel elveszti.
Ézs 2:19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
Ézs 2:20 Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amiket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

 

Ézs 3:1 Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?

Ézs 3:5 És adok nekik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtuk. (nincs bennük értelem!)
Ézs 3:6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;

Ézs 3:10 Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot, bűneikkel Szodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelküknek! mert maguk szereztek maguknak gonoszt.

Büszkén hirdetik Istenkáromló hazugságaikat a "védjük meg a jogállamot az alkotmányos rendet, a demokráciát, a zsidó-keresztény hagyományt és kultúrát", és nem szégyenkeznek a föld megmentését hirdetni. Magukat bölcsnek tartván hazug fejlődéselméletet, növekedést és az evolúciós fejlődést hirdetnek és tanítanak stb.

Ézs 3:13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta. Én népem! A te vezéreid hitetők (félrevezetnek).  Vezetőid tévútra visznek, és lépteid útját megzavarják.

 

 

Sof 1:2 Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.

Sof 1:3 Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.

Sof 1:4 És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;

Sof 1:5 Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, akik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;

Sof 1:6 Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.

Sof 1:7 Hallgass az Úr Isten orcája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait.

Sof 1:8 És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, akik idegen öltözetbe öltöztek.

Sof 1:9 És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uruknak házát.

Sof 1:10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.

Sof 1:12 És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, akik saját seprejükön hevernek, akik ezt mondják szívükben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.

Sof 1:14 Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős [is].

Sof 1:15 Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja.

Sof 1:16 Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!

 

Sof 1:17 És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét.

Sof 1:18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján,

és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

Sof 2:1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet,

Sof 2:2 Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!

Sof 2:3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

Sof 3:3 Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este [járó] farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.

Sof 3:4 Prófétái hivalkodók, hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.

Sof 3:5 Az Úr igaz őbenne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el:

de nem ismeri a szégyent a gonosz!

 

Sof 3:7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, amit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket.

Sof 3:8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat,

hogy kiöntsem rájuk búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!

Sof 3:9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.

Sof 3:12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében.

Sof 3:13 Izrael maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz aki felrettentse [őket].

Sof 3:18 Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, akik közüled valók; gyalázat terhe van rajtuk.

Sof 3:19 Íme, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatuknak egész földén.

Sof 3:20 Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemetek előtt, azt mondja az Úr.

 

 

1Kor 1:18 Mert a Krisztusról való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

1Kor 2:7 Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;

Jer 51:6 Fussatok ki Babilonból, és ki-ki mentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdem szerint.

 

Jer 17:5 Ezt mondja az Örökkévaló Úr: Átkozott az aki halandóban bízik, és emberi erőre támaszkodik, kinek szíve az Örökkévalótól elfordul!

Jer 17:7 Áldott aki az Örökkévalóban bízik, és akinek reménye és bizodalma az Örökkévaló Úr!

Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.

 

Máté 22:14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

 

 

Polgári kormányzat és a vallás - A. T. Jones - PDF , kattints a képre

 

Ökumené és bibliai ekkléziológia - A.T. Jones az Egyházról - PDF , kattints a képre

                          

 

Máté 20:25 Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik rajtatok.
Máté 20:26 A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
Máté 20:27 Az aki első akar lenni, legyen a szolgátok.
Máté 20:28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért.”

 

Luk 16:10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
Luk 16:11 Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]?
Luk 16:12 És ha a másén hűek nem voltatok, ki adja oda nektek, ami a tiétek?
Luk 16:13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
Luk 16:14 Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt.
Luk 16:15 És monda nekik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok (igaznak, ártatlannak és törvényesnek tartjátok magatokat); de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.

Luk 16:16 A törvény és a próféták [Alámerítő] Jánosig [valának]: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.

Luk 16:17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.

 

 

Ján 5:21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.
Ján 5:22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Ján 5:23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.
Ján 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz (engedelmeskedik) annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Ján 5:25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.
Ján 5:26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
Ján 5:27 És hatalmat ada neki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
Ján 5:28 Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
Ján 5:29 És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
 

 

Jel 1:1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet adott neki az Isten , hogy szolgáinak (rabszolga - Urának tulajdona, nem szabad ember) megmutassa mindazt, amiknek meg kell történniük hamar [Dán 2,28-29]. Ő pedig elküldte az angyalát, és megjelentette szolgájának, Jánosnak.
Jel 1:2  Aki bizonyságot (tanúságot) tett az Isten beszédéről (igéjéről) és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindarról, amit látott.
Jel 1:3  Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak (próféciának) beszédeit (igéit), és megtartják mindazt, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van!
Jel 1:4  János a hét eklézsiának - kihívottak közösségének (gyülekezetnek), amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyi széke előtt van.
Jel 1:5  És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme [Zsolt 89,38. 28]. Annak aki szeretett minket és megszabadított bennünket a mi bűneinktől [Zsolt 130,8] a saját vére által.
Jel 1:6  És tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: övé a dicsőség és az uralom mind örökkön örökké! Ámen.
Jel 1:7  Íme, eljő a felhőkön [Dán 7,13], és minden szem meglátja őt , és akik őt általszegezték (halálra adták) is, és siratja őt a föld minden nemzetsége [Zak 12,10]. Igen! Ámen.
Jel 1:8  Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

 

 

2Thess 2:8 És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;

2Thess 2:9 Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,

2Thess 2:10 És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.

 

Jel 13:2 És e fenevad, amelyet láték, hasonló vala a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat.

 

Jel 12:9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai [is] ő vele levettetének.

Jel 12:12 Annak okáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

Jel 12:17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;

 

Jel 13:3 És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld [követé] a fenevadat.

Jel 13:4 És imádák a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?

Jel 13:7 Az is adaték neki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.

Jel 13:8 Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.

Jel 13:9 Ha van füle valakinek, hallja!

 

 

     

 

 

 

1.  BEVEZETÉS

Mindenek előtt azt kell figyelembe venni, hogy Ésaiás könyvében a 13-14. fejezetek egy összefüggő egészet képeznek. Ugyanakkor ennek a prófétai résznek a megértésében rendkívül jelentős, hogy ezek a fejezetek több „pillanatkép-próféciát” is tartalmaznak. Vagyis, miközben Ésaiás a saját korához szól, illetve az azt követő, a közeljövőben kibontakozó Babiloni Birodalom szerepét és történelmi kibontakozását mutatja be, majd pedig a pusztulását, eközben olyan dolgokról is beszél, amik közvetlenül már nem a korabeli Babilonra vonatkoznak. A 14. fejezet 12-15. verseiből például egyértelműen kitűnik, hogy túlmutat a földi eseményeken. Ezekben a versekben egy mennyei esemény kibontakozását írja le a próféta, amikor ama „fényes csillag, hajnal fia”, vagyis maga Sátán, aki ekkor még „Luciferként”, fényhordozóként lázadást indít el Isten ellen a Mennyben. Ennek viszont az lett a végeredménye, hogy őt és lázadó társait kivetették a Mennyből a Földre. A „pillanatkép-próféciák” leírásának jellegzetessége, hogy a prófétáló egyszerre mond el olyan eseményeket, amik különböző, egymástól távol álló történelmi időben fognak beteljesedni. Így mondta el Jézus is Máté evangéliumának 24. fejezetében a Jeruzsálem pusztulására vonatkozó jövendöléseket, a világ végére vonatkozó kijelentésekkel együtt, és nem válogatta szét, nem mondta meg, hogy melyik kijelentése vonatkozik az egyik, illetve melyik a másik eseményre. Ésaiás írásában is ugyanezzel a jellegzetességgel találkozunk.

A „pillanatkép-próféciák” másik jellegzetessége a „kettős teljesedés”. A 13. fejezetre ilyen vonatkozásban is figyelni kell, mert olyan kijelentéseket találunk benne, amik majd csak Jézus dicsőséges visszajövetelekor fognak beteljesedni. Ebben a vonatkozásban is hasonlít Máté evangéliumának próféciájához, mivel Jézus is ad olyan kijelentéseket, amelyek közül több is beteljesedett Jeruzsálem pusztulásakor is, de be fog teljesedni a világ végén történő események közepette is. Vagyis ugyanazt a kettősséget találhatjuk meg Ésaiás írásának ebben a fejezetében is, mint a jézusi kinyilatkoztatásban.

Ésaiás könyvének ebben a két fejezetében kétféle próféciát találhatunk  Babilonról : egy jövendölést (13,1-22), és egy gúnydalt (14,3-23). A kettő közé beékelve pedig egy teljesen más tartalmú és hangvételű szakasz található: amelyben a szabadulás örömhíre fogalmazódik meg Jákób/Izráel-nek, a mindenkori Isten népe részére (14,1-2). Ez a rövid szakasz bizonyos értelemben bevezetésként vázolja fel a körülményeket, melyek között majd elhangzik a Babilonról szóló gúnydal (14,3-4). De egyúttal arra is figyelmeztet, hogy ezek a nemzeteket vádoló szavak tulajdonképpen Izraelnek szólnak. Arra emlékeztetik őket, hogy bármit is tesznek vele a nemzetek, sorsa biztonságban van, mert a történelem menetét egyedül az Úr alakítja. Ő a nemzetek Ura, és azért ítélkezik fölöttük, hogy végső célját, népe üdvösségét és szabadulását kimunkálja.

Istennek az a kijelentése, hogy „feltámasztom ellenük a médiabelieket” (17), arra utal, hogy már elhatározta Babilon elpusztítását. Az Ésaiás által adott kinyilatkoztatás azonban nem csak a korabeli Babilon végső bukását ábrázolja, ezért a „médiabeliek” is egy jelképes fogalommá válik a kijelentésben. A prófétának ez a jövendölése valójában előre mutat az Úrnak ama végső nagy napjára is (6. vő. 9. vers), amikor majd minden emberi önteltség megítéltetik Istentől, és amikor minden emberi pompa és hatalom üressége és hiábavalósága lelepleződik. Az itt bemutatott történelmi esemény tehát egy kozmikus, történelmen túlmutató távlatokban tárul elénk, mert a valóság szélesebb, és annak a messze jövőbe mutató képét vetíti előre. Az Istennel szembenálló világrend egészének végső bukását mutatja be.

2.  A BABILON NÉV EREDETE ÉS JELENTÉSE

Bábel vagy Babilon elnevezés egy ősi település neveként ismert, amely az első szervezett formában megvalósított Isten elleni lázadás színhelye volt. A korabeli emberek itt vonták össze erejüket annak érdekében, hogy egy égig érő tornyot építsenek, amivel szerintük kivédhetik Isten ítéletét, ha esetleg újból özönvizet bocsátana a földre. A tornyot úgy akarták felépíteni, hogy lehetőleg magasabb legyen, mint az Isten által kibocsátott özönvíz, és így ők megvédhetik magukat Isten ítéletével szemben.

Ez a város kezdettől fogva arról volt nevezetes, hogy megtagadta az igaz Isten tiszteletét, és az akaratának való engedelmességet. Babilon alapítói arra törekedtek, hogy olyan birodalmat hozzanak létre, amely teljesen független Istentől. Ennek a Birodalomnak első városa Bábel volt (I. Móz. 10,10.). Ebben a városban állítottak emléket hitehagyásuknak az emlékezetes toronyépítéssel, amely az Isten ellen lázadó ember gőgjét, és Istennel szemben dacoló lázadását volt hivatott kifejezni. Az ószövetségi történelem későbbi szakaszában a „Bábel” név a Babiloni Birodalom megnevezésére is szolgált, majd pedig a Birodalom fővárosa is ezt a nevet kapta. Később viszont ennek a városnak a neve szimbólummá lett, Isten népének mindenkori ellenségeit jelölték ezzel a névvel, illetve a mindenkori Isten-ellenes lázadásoknak vált a jelképévé.

Az Izráel történelmével összekapcsolódó Bábel – általunk inkább Babilonként ismert – városa az Eufrátesz partján épült, a mai Irak területén, Bagdad alatt, Hillah és Bábil közelében. A „Google Earth” segítségével az interneten rá lehet keresni a „Hillah” vagy „Bábil” névvel, és a települések körül található kép-pontok segítségével be lehet hívni a régi Babilonnal kapcsolatos régészeti feltárások fényképeit.

A korabeli időkben Babilon neve mást jelentett a babiloniaknak, és megint mást a hébereknek. A héber Biblia az eredeti szövegben ezt a várost mindig „Bábel”-nek nevezi, az országot pedig esetenként „Sineár”-nak, máskor pedig a „Káldeus”-ok országának, a legtöbbször azonban szintén Bábelnek. Ezt a héber „Bábel” szót a fordítók hol „Bábel”-ként, hol pedig a görögös hangzású „Babilon” névvel adják vissza a lefordított anyagaikban.

A babilóniaiak a saját akkád nyelvükön azt értették „Babilon” vagyis „Bab-Ilu” alatt, hogy az „Isten- vagy istenek kapuja”. Babilon uralkodói azért nevezték így a fővárosukat, mert azt gondolták, hogy az isteneik ezt a helyet választották ki a jelenlétük színhelyéül, hogy ott az emberekkel érintkezni tudjanak, illetve onnan nyilatkoztatják ki utasításaikat a földi ügyek intézésével kapcsolatban. Ennek a névnek a jelentéséből arra is lehet következtetni, hogy a babiloni királyok viszont abban a tudatban éltek és uralkodtak, hogy az istenek őket bízták meg a világ ügyeinek intézésével, vagyis rajtuk keresztül nyilatkoztatják ki akaratukat az emberek felé. Eszerint őket kellene az istenek földi képviselőiként elfogadni és tisztelni.

Ezzel szemben a zsidók a héber „bálál” igéhez társították a saját megnevezésüket, amelynek jelentése: „összekever, zűrzavar”. A héberek ezt egyrészt megvetésük kifejezéseként használták Babilonra, másrészt pedig a kinyilatkoztatásba vetett hitükről tettek ezzel bizonyságot. A Bábel vagy Babilon név ugyanis a nyelvek összezavarodásának volt a színtere, és ezzel nagyon jól szemléltethető és kifejezhető az a lelki zűrzavar is, amit hitük szerint Babilon igazi vezetője és királya, vagyis maga Sátán vált ki az emberek között.

·          Az eredeti héber szöveg minden esetben ezt a kifejezést használja Babilon megjelölésére: (  בָּבֶל  (báḇel), azaz Bábel – Az akkád elnevezés szerint viszont „Bab-Ilu”, amelynek jelentése, „Isten/istenek kapuja” Ma már inkább a görögös hangzású Babilon, (Βαβυλών  (Babülón) névvel található a különböző bibliafordításokban, és így van jelen a köztudatban is ez a vallás-politikai hatalom.

3.  BABILON IGAZI KIRÁLYA ÉS URALKODÓJA

Ésaiás próféta kinyilatkoztatása szerint Babilon igazi és valódi uralkodója, láthatatlanul ugyan, de valóságosan maga Sátán, aki valamikor „fényes csillag, hajnal fia” volt a Mennyben, és közvetlenül Isten trónja közelében élt. Ezékiel próféta azt mondja róla: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva voltál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal… Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.” (Ezék. 28,12-15.).

Ez a „fényes csillag, hajnal fia”, vagyis latinul „Lucifer” (fényhordozó). Olyan hatalmat és jogot szeretett volna önmagának is, mint amit az Isten, vagyis Isten szeretett volna lenni. Az volt a szándéka, hogy „az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakozom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölibők hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14.).

 

Ezékiel próféta azt mondja a Luciferben végbement változásról: 

„Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél;… te oltalmazó Kérub… Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben;… Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet;” (Ezék. 28,16-18.). Jézus pedig azt mondta Lucifernek erről a törekvéséről, hogy „nem állott meg az igazságban”, ezért ő lett „a hazugság atyja” (Ján. 8,44.).

Ez a hatalmas angyalfejedelem azt gondolta, hogy teremtmény léte ellenére is képes lehet Isten lenni, sőt, esetleg még annál is több és nagyobb. Azt állította, hogy a szabad akarattal bíró lények számára nincs szükség azokra a törvényekre, amiket Isten adott, hiszen ezek csak korlátozzák a szabad akarat megnyilatkozásait. Azzal állt a többi teremtett lény elé, hogy ezeket az Isten által adott törvényeket el kell törölni, a szabad akarattal rendelkező lényeknek nincs rá szükségük. Így aztán egy általános támadást intézett Isten ellen, az uralkodási rendje ellen, és az egész világegyetemet irányító és fenntartó törvények ellen. János apostol így emlékezik meg erről az eseményről a Jelenések könyvében: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik, és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat…” (Jel. 12,7-8.).

Így lett Luciferből, a fényesség hordozóból „Sátán” (שָׂטָן  (śáṭán), ami azt jelenti, „Ellenség”, vagy ellenfél, vagyis Isten ellenfele lett, és az egész teremtett világ ellensége. Az Isten elleni lázadása azonban elbukott, ezért ki lett vetve a szent lények közösségéből, el lett különítve tőlük. Ide a Földre lett száműzve, a nem sokkal korábban teremtett emberi család színterére, ahol időközben már az első emberpár megkísértésével és elbuktatásával az embert is szövetséges-társává tette az Isten elleni lázadásában. A mennyből való kivettetésről János apostol a következő beszámolót adja a Jelenések könyvének 12. fejezetében. „De nem vehetének diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének… Annakokáért örüljetek egek, és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.” (Jel. 12,7-9. 12.)

Ettől kezdve Sátán lett e-világ fejedelme, még Jézus is így nevezte őt. Lázadó szándékait azonban csak úgy képes megvalósítani, csak úgy tudja az embereket megtéveszteni és becsapni, ha mindig rejtve marad előttük. Ezért korszakonként kiválasztotta magának a legnagyobb és legerősebb vallási és politikai hatalmakat, hogy mögöttük megbújva, rejtetten használhassa fel ezeket az elnyomó hatalmakat, a saját céljainak elérésére itt a földön. Az eredeti célja sohasem változott, még mindig Isten akar lenni, még mindig imádatot akar kierőszakolni önmaga számára. Pál apostol a következő kinyilatkoztatást adja erről a szándékáról: „Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” (II. Thess. 2,4.).

A történelem folyamán mindig ez a levegőbeli hatalmasság állt láthatatlanul az Isten elleni lázadások élén. Mindig emberi eszközöket választott magának arra, hogy lázadó tevékenységét tovább folytathassa Isten ellen itt a földön. Az első ilyen kiválasztottja Nimród volt, akinek vezetésével olyan céllal fogtak össze emberek, hogy Isten ellen lázadjanak. Akik pedig ebben nem akartak részt venni, azokkal szemben elnyomó hatalomként léptek fel, vagyis szándékaik szerint le akarták uralni az egész emberek által lakott földrészt.

Isten elleni lázadásuk első megnyilatkozása az volt, hogy megtagadták Istennek azt a rendelkezését, hogy az egész földet töltsék be: „és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet” (I. Móz. 1,28.). Ehelyett inkább városokat építettek, és oda tömörítették azokat, akik támogatták a lázadó kezdeményezésüket, mert így próbálták egyesíteni az erőiket. Azt mondták: „szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén” (I. Móz. 11,4/b.). Nimródnak ez a kezdeményezése egyre sikeresebb lett, ezért „kezdett hatalmassá lenni a földön” (I. Móz. 10,8.). Az eltervezett „birodalmának kezdete volt Bábel…” (I. Móz. 10,10.), amely meghatározó jelentőséggel bírt az emberi történelem minden korszakában.

Amiként Isten Jeruzsálemet választotta, hogy eszköze legyen akarata és szándéka végrehajtásában, ekképpen választotta Sátán Bábelt, azaz Babilont királyságának székhelyéül, ahonnan igyekezett kiterjeszteni uralmát és tevékenységét az egész földre. Ilyen értelemben ez az ótestamentomi korból való két város képviselte és jelképezte a jó és a gonosz között végbemenő nagy küzdelmet. Az ősi Babilon bukása óta pedig Sátán szüntelenül arra törekedett, hogy az utána feltámadó egyik vagy másik világbirodalom útján hajtsa uralma alá a földet és az embereket. Ez a szándéka már régen sikerült volna, ha az isteni beavatkozás nem lépett volna közbe újra és újra ennek megakadályozása érdekében.

 4.  BABILON NÉV SZIMBÓLIKUS JELENTÉSE

Ésaiás figyelme nemcsak azért irányul Babilonra, mert kora aktuális problémájának ez állt a középpontjában, hanem egyéb szempontok miatt is. Mivel Babilon történelme visszanyúlik egészen Bábel tornyáig, ezért méltó jelképe lett annak a fennhéjázó világi pompának és hatalomnak, amely annyira jellemezte az Isten és választott népe ellen lázadó nemzeteket. Ésaiás idejében Babilon már túl volt egy aranykorszakon, és egy újabbnak nézett elébe, még mielőtt elérte volna az a végzet, aminek bekövetkezése felől Ésaiás teljesen bizonyossággal adott kijelentést.

Ahogyan Babilon királya jelképes értelemben is kinyilatkoztatásra kerül a 14. fejezetben, hasonlóképpen szerepel „Babilon” is jelképes értelemben a 13. fejezetben, mint egy valláspolitikai hatalom. A Babilon név és annak története az Isten ellen lázadó népeket és azok történetét is kifejezi és jelképezi, akik minden történelmi korban az Isten művének ellenségeiként álltak az „Ősellenség” oldalán. A Babilon név azt a világi önteltséget testesíti meg, amely mindig ellenszegül Istennek, hatalom-mámorában viszont mindenkit el akar tiporni.

Babilonnak ez a szimbolikus meghatározása és jelentősége egyre inkább nyilvánvalóvá válik, ahogy az Ésaiás által adott jövendölés kibontakozik. A történelmi Babilont ugyanis nem vették be a médek olyan kegyetlen vérfürdővel, pusztaságot hagyva maguk után, mint ahogyan arra a 3,17-22. versek szó szerinti értelmezéséből következtetni lehetne. Babilon valójában harc nélkül adta meg magát a perzsa Círusnak, aki addigra már legyőzte a médeket, így ebben az időben az egyesített Médó-Perzsa Birodalom királya volt. Ezért Ésaiásnak a Babilonra vonatkozó kijelentéseit, mintegy „pillanatkép-próféciákat” jelképes értelemben, a messze jövőbe mutató kijelentésekként is figyelembe kell venni. Ilyen értelemben viszont a Babilonra vonatkozó kijelentések egy jelképes Babilonra vonatkoznak, amit a későbbi történelmi korokban kell keresnünk.

5.  A POGÁNY RÓMA, MINT BABILON

A rabbinikus írásokban úgy találjuk, hogy Rómát a lelki sötétség helyeként tartották számon, számukra maga volt a megtestesült gonoszság, csakúgy, mint Babilon az ószövetségi időkben. A két várost ezenkívül összekötötte még a Templom kétszeri lerombolása is, amelyet i. e. 586-ban a babiloniak, i. sz. 70-ben pedig a rómaiak hajtottak végre. Babilon és Róma azonosítása újszövetségi igehellyel is alátámasztható. Péter apostol, aki a hagyomány szerint Pállal együtt Rómában fejezte be földi életét a 64-es Néró-féle keresztényüldözéskor, levelét ezzel a mondattal zárta: „köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet, és Márk, az én fiam” (I. Pét. 5,13.). Péter ezt a levelét minden valószínűség szerint nem a történelmi Babilon romjai között írta, hiszen ez akkor már nem létezett. Amikor Péter azt írta, hogy a „választott babiloni gyülekezet”, akkor ő is a Rómában élő keresztényeket értette ez alatt.

Rómát azonban nemcsak a keresztények és zsidók, hanem maguk a rómaiak, és egyéb pogány nemzetiségű emberek is Babilonnal azonosították. Közismert tény, hogy a rómaiak rajongtak a cirkuszért, azon belül is a kocsiversenyekért. A város legnagyobb cirkuszában, a Circus Maximusban 250 ezer néző élvezhette a látványosságokat. Ezenkívül még négy cirkusz volt a városban. A rómaiak, mint szenvedélyes szurkolók, rendszeresen meg is átkozták az ellenfeleiket a cirkuszokban tartott kocsiversenyeken. Ennek bizonyságai azok az ólomból készült „átok-táblácskák”, amelyeket például a Vigna Marini katakombákban találtak, közel a Porta Appiához. A táblákon démonok neveit sorolták fel, akiket arra kértek, hogy ennek vagy annak a kocsiját törjék össze. A táblákon két cirkuszt említenek: „a római versenypályát” (ez a Circus Maximus lehetett), valamint az „új Babilon cirkuszát” (ez talán Maxentius circusával azonos). Ez az átoktábla, amely minden valószínűség szerint pogány kéztől származhatott, világosan mutatja, hogy Róma a pogányok gondolatvilágában is Babilonnal azonosult.

A Babilonhoz, vagyis az „istenek-kapuja” névhez kapcsolódó hiedelem is tovább öröklődött ebben az újkori „Babilon”-ban, vagyis Rómában. Róma urai is azt hitték, hogy ők maguk is istenek, ezért ők hivatottak kinyilatkoztatni az istenek akaratát az emberek felé.

Ezért igényelték maguknak a „Pontifex Maximus” nevet is, amely a legmagasabb beosztású pap titulusa volt, a római vallás legmagasztosabb beosztását jelentette. E név birtokában korlátlan hatalom birtokosainak tekintették magukat minden ember lelkiismerete fölött, vagyis élet-halál uraiként szabhattak törvényt az embereknek a vallási és lelkiismereti dolgokban. Ennek a hatalomnak a birtokában rendeltek el vallási üldözéseket újra és újra, aminek több millió mártírja, áldozata lett.

A „Pontifex” szó a (pons + facere) szavakból képezve, „Hídépítő”-t jelent. A „Maximus” pedig nagyot, hatalmast, a legnagyobbat jelenti, vagyis „a legnagyobb hídépítő”-t, vagy a „hatalmas hídépítő”-t jelenti. A hídépítésnek valójában szimbolikus jelentése volt, a vallási mitológia világában ugyanis a pontifexek feladatát képezte az, hogy hidat építsenek az emberek és az istenek között, illetve ők képezték azt a hidat, amin keresztül az emberek kapcsolatba kerülhetnek az istenekkel.

Ez a beosztás korábban kizárólag csak patríciusok számára volt elérhető, egészen i. e. 254-ig, amikor is az első plebejus foglalta el ezt a beosztást. Ez a határozottan vallási hivatal a Római Köztársaság során folyamatosan politikai befolyás alá került és Augustus alatt a császár hivatalának rendelték alá. Ettől kezdve már csak a római császárok tölthették be ezt a tisztet.

6.  A KERESZTÉNY RÓMA, MINT BABILON

Ésaiás könyve az ókori Babilontól elszakadva olyan történelmi időbe vezet el, amelyben az Úrnak napja, a végső isteni ítélet ideje és eseménye kerül bemutatásra. „Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról… Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom… Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján.” (Ésa. 13,9-13.). János apostol a Jelenések könyvének 18. fejezetében írja le ugyanezt az isteni ítéletet Babilon felett.

A Jelenések könyve nagyon sokat foglalkozik a jelképes Babilonnal, és mindenhol egy vallás-politikai hatalomhoz köti ezt a megnevezést. Olyan hatalomként ad róla kinyilatkoztatást, mint aki Istennek és Isten népének a legnagyobb ellensége ebben az időben, hasonlóan ahhoz, ahogy ez a múltban is volt. A múltban is az egész lakott földrészt az uralma alá akarta vonni Bábel, és ugyanez a cél figyelhető meg a modernkori Babilon törekvései között is.

János apostol a végidő jelképes Babilonját egy parázna asszonyhoz is hasonlítja, illetve azonossági jelet húz a kettő közé: „az asszony, amelyet láttál, ama nagy város, amelynek királysága van a földnek királyain” (Jel. 17,18.).

 

Majd pedig még azt is mondja erről az asszonyról: 

„Az ő homlokára egy név van írva: Titok; a nagy Babilon” (Jel. 17,5.). Egyedül Róma nevezhető olyan „nagy város”-nak, amely fogalommá lett, amely egyrészt nevet adott a történelem leghatalmasabb birodalmának, másrészt ennek a „nagy város”-nak a neve ma is fogalom a keresztény világban. A xx. század embere is egyre inkább a székhelyként választott város nevével emlékezik meg erről a hatalomról, egyszerűen csak azt mondja, hogy Róma, és eközben a Pápaság intézményére gondol. Mindezeken kívül még olyan felismerési támpontokat is ad erről az asszonyról, aminek alapján nem nehéz beazonosítani korunk vallás-politikai hatalmai közül azzal, akit János próféciája ismertetni akar.

János szerint a nagy parázna asszony, vagyis Babilon egyik ismertetőjele, aminek alapján az azonosítást el lehet végezni, az öltözete. „Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal és drágakővel és gyöngyökkel” (4/a vers.). Ez az öltözet az uralkodók és a királyok jellegzetes öltözeteként ismert. Ez az „asszony” pedig éppen ilyen uralkodni akaró tudattal vette magára ezeket az öltözékeket. A Jelenések könyve szerint „dicsőítette magát és dobzódott… Úgy ülök, mint királynéasszony…” (Jel.  18,7.). Ezekben a leírásokban a Katolikus Egyház főpapjainak gazdagon díszített öltözetét ismerhetjük fel, drágaköveivel együtt, amellyel önmagukat akarják felékesítve dicsőíteni az emberek előtt, hogy a gazdagon díszített öltözetük a királyok színvonalára emelje fel őket.

Ez a „nagy Babilon… részeg a szentek vérétől, és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől” (Jel. 17,5-6.), vagyis elődeihez hasonlóan, ez a hatalom is üldözte és megölte az Istenhez hű embereket. A Jelenések könyvének próféciája viszont a keresztény Rómára alkalmazza, és a pápaság intézményével kapcsolja össze a „Babilon” megnevezést. A pápaság által támogatott inkvizíció borzalmas időszaka vissza is igazolja ennek a prófétikus kijelentésnek a beteljesedését. Nagyon sokmillió ember lett ennek a szörnyű vallási üldözésnek és vérengzésnek az áldozata. Erről az időszakról nem is lehetne jobb bemutatást adni, mint ahogy János apostol fogalmazza meg azt, miszerint ez a hatalom megrészegedett a szentek vérétől.

Mivel e mögött a hatalom mögött is az „Ősellenség” áll, ezért isteni jogosítványokkal is akar rendelkezni. Ilyen értelemben vette át önkényesen Istentől azt a jogot, hogy „dönt királyokat és tesz királyokat” (Dán. 2,21.). Dániel még egyedül a mindenható Istennek tulajdonítja ezt a hatalmat és jogot. János apostol azonban már olyan kijelentést ad erről a jelképes Babilonról: „amelynek királysága van a földnek királyain” (Jel. 17,18.), vagyis azt a hatalmat igényli magának, hogy a királyok csak az ő engedélyével és jóváhagyásával uralkodhatnak országuk trónján. A történelemből mindenki által ismerhető, hogy a keresztény Róma uralkodója, a mindenkori Pápa, miként gyakorolta Európa királyságai felett ezt a kierőszakolt hatalmát, és miként alázta meg vagy tette lehetetlenné azokat a királyokat, akik nem akartak előtte behódolni. Ha szükségesnek ítélte, akkor más királyok hadseregét vezényelte ellene és országa ellen.

A Babilonhoz, vagyis az „istenek-kapuja” névhez kapcsolódott hiedelem tovább öröklődött a modern „Babilon”-ban is, vagyis a keresztény Rómában is. Ezért korunk Babilonjának uralkodója, a Pápa, és népe, vagyis a Katolikus Egyház hívei is hasonlóan gondolkodnak ezen a téren, még akkor is, ha ezt nem fogalmazzák meg és mondják ki. A keresztény Róma uralkodói, a Pápák is jogot tartanak maguknak arra a kiváltságra, hogy helyileg ott Rómában, és rajtuk keresztül érintkezik Isten az emberekkel. Ezért neveztetik magukat „Isten földi helytartójá”-nak, és ehhez illő hódolatot és tiszteletet várnak el maguknak az emberektől.

A Pápa szent atyának szólíttatja magát, noha Jézus egyértelműen megtiltotta követőinek, hogy atyának szólíttassák magukat, mert ez a cím egyedül csak Istent, a mennyei Atyát illeti meg. „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.” (Mát. 23,9.). A Pápa elé járuló embereknek le kell borulni előtte, noha ez is csak az Istennek kijáró tiszteletadás lehet egy keresztény részéről. Még a szent angyalok is tiltakoztak az ellen, amikor a próféták leborulva akarták kifejezni tiszteletüket előttük. „És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd…” (Jel. 19,10.).

Mivel pedig a mindenkori Pápa azt vallja önmagáról, hogy ő közvetlenül Istentől kapja a kinyilatkoztatást az Egyház és a hozzá tartozó hívek részére, ezért a „csalatkozhatatlan”-ság címét is igényli magának. Ezzel viszont már el is érte és meg is valósította azt, amiről Pál apostol adott kijelentést. „A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten, az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” (II. Thess. 2,4.). Természetesen a Pápa csak egy eszköz Sátán kezében, akit felhasznál a történelem utolsó időszakában, az eredeti céljainak megvalósításához.

A Pápaság intézményében a „Pontifex Maximus” cím is tovább öröklődött, így is érzékeltetve azt, hogy az előző pogány Római Birodalomban testetöltött Babilon-i hatalom, a Pápaság intézményében folytatódik tovább. I. Gergely pápa nevéhez fűződik ennek a pápai címnek a felvétele, akit 590 szeptember 3-án szenteltek fel Róma püspökévé, a Kelet-római Császár jóváhagyása alapján. Azóta ez a cím a római pápák megnevezéseként használt cím.

Mivel viszont ez a cím „a legnagyobb hídépítő”-t, vagy „hatalmas hídépítő”-t jelenti, ezért ennek a címnek a felvétele azt is jelenti, hogy a vele járó jogkört és tiszteletet is igényli magának. A különböző korszakokban mindig a „Pontifex Maximus”-ok feladatát képezte az, hogy hidat építsenek az emberek és az istenek között, illetve ők képezték azt a hidat, amin keresztül az emberek kapcsolatba kerülhetnek az istenekkel. Így a Pápaságnak ez a címe azt hirdeti az emberek felé, hogy csak általuk és csak rajtuk keresztül lehet az Istennel kapcsolatba kerülni, és az Isten is csak rajtuk keresztül nyilatkoztatja ki akaratát és szándékát az Egyháznak és az embereknek.

Mindebben azonban az Őscsaló, a „hazugságnak atyja” nyilatkozik meg rejtetten a háttérben, aki így csapja be és téveszti meg, még az egyébként jó szándékú embereket is.

7.  BABILON ISMÉTLŐDŐ PUSZTULÁSA

A történelem folyamán Bábel, vagyis Babilon már többször is elpusztult, leomlott és megsemmisült. Egyszer még nem sokkal az özönvíz után, amikor az égig érő tornyot akarták felépíteni, de Isten közbeavatkozott. Később Nabukodonozor, a „nagy Babilon” felépítése alkalmával, újra felépítette az előző tornyot is, amely mintegy száz méter magasságban emelkedett a város fölé. Amikor azonban Babilon a médek uralma alá került, III. Dareiosz idejében, a Zarathustra vallás követői egyre fanatikusabbá lettek, és ennek hatása alatt több babiloni templomot, és feltehetően a babiloni tornyot is lerombolták. Így akartak bosszút állni a legyőzött babiloni nép istenén, Márdukon. Hérodotosz beszámolóiból az derül ki, hogy ő még épségben látta a tornyot, Nagy Sándor viszont már csak a romjai előtt állhatott meg, amikor Babilonba érkezett a hódító útja alkalmával.

Amikor Nagy Sándor is elfoglalta Babilont, és ismét visszatért az utolsó hódító útjáról, akkor elhatározta, hogy itt Babilonban alakítja ki birodalmának fővárosát, és innen kormányozza majd az általa meghódított világot. Ez a szándéka azonban a hirtelen bekövetkezett halála miatt (i. e. 323, június 13-án) nem valósulhatott meg.  

Halála után a birodalma széthullott, Babilon pedig elveszítette azt a lehetőséget, hogy ismét a világ fővárosa lehessen, mint ahogy Nabukodonozor idejében volt. Amikor I. Szeleukosz, Nagy Sándor birodalmának egyik örököse, i. e. 312-ben a Tigris partján megalapította az új fővárost, Szeleukiát, Babilon hanyatlása meggyorsult. Azzal pedig, hogy a Szeleukidák dinasztiája úgy döntött, hogy rezidenciájának lakosságát feltölti, a babiloniakat kényszerítette az átköltözésre, ezért a város sorsa végképp megpecsételődött. Babilon egy részét még több évszázadig lakták ugyan, időnként még meglehetősen jómódú is volt a maradék városka, amelyet azonban már egyre inkább csak a régi nagyság elhagyatott és elpusztult romjai vettek körül. Még mindig akadtak zarándokok, akik ide jöttek, mert Marduknak akartak áldozatot bemutatni, végül azonban megszakad a hagyományok fonala. Az elhagyatottságban maradt városban az időjárás viszontagságai folyamatosan elvégezték a pusztítás munkáit, a sivatagi homok pedig befedte ennek a hatalmas városnak még a nyomait is.

Majd csak 1898-ban fogott hozzá az ásatásokhoz a Német Keleti Társaság, Koldewey vezetésével Bábil falu közelében. A munka tizenkilenc évig tartott. Koldewey megtalálta a nagy torony és az óriásfalak, a Xerxész által feldúlt Eszangila-templom és több lakónegyed maradványait. Csak egy emlék került elő majdnem teljesen sértetlenül: a szerelem istennőjének, Isztarnak kapuja, amelyen keresztül valaha a Marduk-körmenetek vonultak a városon át.

Többet is találhatott volna, ha a romokat nem használták volna fel évszázadokon át újabb és újabb városok építéséhez. Szeleukia nemcsak a halálos döfést adta meg Babilonnak, hanem még a tégláit is elhordta. Még a 8. századi bagdadi kalifák is olyan kövekből építkeztek, amelyeken  Nabukodonozor  pecsétje látható. Mezopotámiának több mint száz romvárosában találtak ugyanezzel a pecséttel ellátott téglákat. A bábeli torony termésköveinek számát 85 millióra becsülik, ennyi anyag több száz átlagos méretű épülethez elegendő. A történelem legbecsvágyóbb városépítője, Nabukodonozor így segítette elő még évszázadokkal halála után is, az új városok keletkezését. Ilyenképpen teljesedett be az, hogy ez az építmény is leomlott újra, és elveszett a teljes megsemmisülésben, aminek szinte már csak a földben elsűlyedt romjai találhatók meg. Vagyis valamilyen szinten beteljesedett rajta az Ésaiás próféta által kijelentett prófécia: „És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát; Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott; Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott; És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljő, és napjai nem késnek.” (Ésa. 13,19-22.).

Ésaiás próféta könyvének 13-14. részeiben viszont olyan ítéletek vannak bejelentve, amelyek csak részben teljesedtek be a múltban. Ezért a múlt Babilonjával kapcsolatban adott kijelentéseket a jövő Babilonjának előképeiként kell tekintenünk. Ésaiás korától nézve a jövő Babilonjának még meg kell jelennie a maga végső formájában, ahogyan azt a Jelenések könyvének különböző fejezeteiben találjuk leírva. Ennek a Babilonnak a bukása majd csak az „Úrnak ama nagy napján” következik be, ahogyan ez le van írva Ésaiás 13. fejezetének a 6-16. verseiben.

Amikor ez az utolsó nagy Babilon is leomlik, vagyis végleg megsemmisül, akkor az Úr irgalommal fog megemlékezni népéről és Jeruzsálemről, amelyet uralkodása középpontjaként választott magának. Akkor nyugalomba helyezi majd népét a saját országában. Babilon királya itt, ebben a fejezetben már nem Nabukodonozor, nem is az unokája Belsazár, hanem a jelképes Babilon utolsó nagy királya. Ez pedig nem más, mint a Dániel könyvének 7. fejezetében található kis szarv, amiről a következő bemutatást találjuk leírva: „emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj… És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.” (Dán. 7,8. 25.). A pogányok ideje után ennek az utolsó királynak a bemutatása mögött már átdereng a homályon Sátán képe, aki a maga lázadó eszméivel és lelkületével látja el ezt a gonosz és hamis királyt, hogy sokat szóljon „a Felséges ellen, és a magasságos egek szentjeit megrontsa”.

Babilon végleges legyőzetése és bukása szükségszerű előzménye és előfeltétele Isten diadalának, országa eljövetelének.

Babilónia bukásának a híre örömhír, amely a jelen nyomorúságai között az élő gyülekezetet reménységre, hűségre és kitartásra tanítja. Ezért mondja János apostol róluk: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel. 14,12.). Babilonnak ez a pusztulása hozza el Isten népe számára a végső szabadulást. Csak Babilon végső pusztulása után szállhat le a Mennyből az új Jeruzsálem, az Isten városa, hogy a gonoszság uralma után végre az „igazság országa” jöjjön el, és az Istennek megváltottai békességben és biztonságban lakozhassanak a Földön, ahogyan azt a Jelenések könyvének 20. és 21. fejezeteiben találjuk leírva.

 

Háló Sándor

 

 

Forrás: https://igemorzsa.hu/profecia/vegyes/babilon.html#bab-04

 

 

Kicsoda a nagy parázna? (Jelenések 17.fejezet)

Részlet Dave Hunt: A Vatikán árnyékában című könyvéből.

 

Jel. 17. Babilon, a vörös fenevadon ülő nő, a Bárány által legyőzetik

 

Jel 17:5 És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.

 

Az első dolog, amit az Ige az asszonnyal kapcsolatban kijelent, az, hogy egy „nagy parázna” (Jelenések 17,1), „akivel paráználkodtak a föld királyai,/ (2. vers), „és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai”. Miért hívnak egy várost nagy paráznának, és miért állítják róla, hogy a föld királyaival paráználkodott? Ilyen vádat soha nem lehetne megfogalmazni Londonnal, Moszkvával, Párizzsal vagy bármelyik más várossal szemben, hiszen ez teljesen érthetetlen lenne.

A paráznaságot és a házasságtörést a Biblia mind fizikai, mind szellemi értelemben használja.

Jeruzsálemről Isten ezt mondta: „Mint lett paráznává a hű város!” (Ésaiás 1,21). Izrael népe, akit Isten minden más néptől elválasztott, hogy szent maradjon az Ő céljai számára, szentségtelen és Istent eláruló szövetségre lépett a körülötte élő bálványimádó népekkel. Izrael „kővel és fával [bálványokkal] paráználkodott” (Jeremiás 3,9); és bálványaikkal törtek házasságot (Ezékiel 23,37). Ezékiel könyvének 16. fejezete teljes egészében Izrael szellemi paráznaságáról szól, amelyet pogány népekkel és azok hamis isteneivel követett el. Ezt több más bibliai idézet is alátámasztja.
Egy város képtelen lenne fizikai módon paráznaságot elkövetni. Mindebből az következik, hogy János apostol, akárcsak az ószövetségi próféták, ezt a fogalmat szellemi értelemben használja. Ebből következően a városnak kell hogy Istennel való szellemi kapcsolatot tulajdonítsanak, különben értelmetlen volna az ilyen állítás.
Bár Rio de Janeiro is hét dombra épült, mégsem tudunk olyan bizonyítékot találni, ami alátámasztaná, hogy szellemi paráznaságot követett el. Nem állítja, hogy különleges kapcsolata lenne Istennel. Bár Jeruzsálemnek megvan ez a kapcsolata, mégsem lehet a fenevadon ülő asszony, mert nem hét dombra épült. Ezen kívül azoknak a kritériumoknak sem felel meg, melyek döntően meghatározzák az asszony személyazonosságát.

Csak egyetlen olyan város van, amelyet a történelem során paráznasággal lehet vádolni, és ez a város Róma, pontosabban Vatikán városa. Ez a város megalakulása óta a kereszténység világméretű központjának tartja magát, és ezt az állítását mind a mai napig fenntartja. A Rómában székelő pápa azt állítja magáról, hogy ő Krisztus földi helytartója, Istennek kizárólagos képviselője. Róma a római katolikus egyház központja, és e tekintetben is egyedülálló.
Természetesen számos egyháznak a központja található városban, de csak egyetlen olyan város van, amely egy egyház kizárólagos központja. Például a mormon egyház központja Salt Lake City-ben található, de ez a város sokkal több, mint maga a mormon egyház. A Vatikánnal egész más a helyzet. Ez a római katolikus egyház legfőbb központja, és csakis az. Ez a város egy olyan szellemi valóság, amelyet könnyen lehetne szellemi paráznasággal vádolni, ha bebizonyosodna róla, hogy nem maradt hű Jézus Krisztushoz.

Aki a föld királyaival paráználkodott
Mindamellett, hogy a római pápa önmagát Krisztus földi helytartójának nevezi, ez az egyház azt is állítja magáról, hogy ő az egyedüli igaz egyház és ő Krisztus menyasszonya. Krisztus igazi menyasszonyának, akinek az a reménysége, hogy a Vőlegénnyel találkozni fog a mennyben, nincsen semmiféle világi becsvágya. A Vatikán azonban világi törekvésekkel van elfoglalva, ahogyan ezt a történelem is bizonyítja, és e célok elérése érdekében – pontosan úgy, ahogy János apostol a Jelenések könyvében előre látta – parázna kapcsolatba került a föld királyaival. Ezt a tényt még katolikus történészek is elismerik.

Jézus Krisztus ezt mondta tanítványainak: „Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ” (János 15,19). A katolikus egyház azonban nagyon is e világból való. A pápák olyan világbirodalmat építettek ki, amelyet páratlan gazdagság, befolyás és vagyon jellemez. Ez a hatalomépítési törekvés nem csak a múltnak a sajátja. Már korábban láthattuk: a II. vatikáni zsinat világosan kijelenti, hogy a római katolikus egyháznak ma is törekvése az, hogy uralma alá vonja az egész emberiséget és annak javait.
A pápák már hosszú ideje igényt tartanak a világ és az emberek fölötti uralomra. XI. Gergely ‘ pápa 1372-ben kiadott pápai bullájában (In Coena Domini) magának követeli az egész keresztény világ fölötti uralmat, beleértve a világiakat és a keresztényeket is, és mindenkit kiközösített, aki nem engedelmeskedett a pápának vagy nem fizetett neki adót. Az In Coena-t megerősítették az utána következő pápák is, és 1568-ban V. Pius esküvel fogadta, hogy ezután ez a törvény marad érvényben mindenkire vonatkozóan.
VI. Sándor pápa (1492-1503) kijelentette, hogy az összes addig még fel nem fedezett földterület a római pápa tulajdona, és hogy úgy rendelkezik azokkal, ahogy neki tetszik, Jézus Krisztus nevében, az Ő földi helytartójaként. II. János portugál király meg volt győződve arról, hogy a pápa Romanus Pontifex bullájában kizárólag neki és az ő országának adta a Kolumbusz által felfedezett földterületeket. A spanyol király, Ferdinánd és felesége, Izabella azonban úgy gondolták, hogy ezeket a területeket a pápa nekik ajándékozta. 1493 májusában a spanyol születésű VI. Sándor három bullát adott ki, hogy elsimítsa a vitát.

Annak a Jézus Krisztusnak a nevében, aki ezen a földön semmilyen területet sem vallott magáénak, ez a Borgia családból származó hihetetlenül gonosz pápa, miután azt állította, hogy az egész világ az övé, húzott egy vonalat a világ akkori térképén Észak-Dél irányban, és az ettől keletre eső területek egészét a portugáloknak, a nyugati területeket pedig a spanyoloknak adta. így tehát pápai adományként „az apostoli hatalom teljességéből’ Afrika a portugáloké, Amerika a spanyoloké lett. Amikor Portugáliának „sikerült elérnie Indiát és a Malájföldet, az új földterületek tulajdonjogának megerősítését a pápától eszközölték ki”. Ennek természetesen volt egy feltétele: „a lakosságot katolikus hitre kellett téríteni”. Jórészt ennek köszönhető, hogy Közép- és Dél- Amerikára az állam és az egyház közötti becstelen szövetség következtében a római katolicizmust erőszakkal rákényszerítették, és az emberek mind a mai napig katolikusok maradtak. Az Amerikai Egyesült Államokban (Quebec és Louisiana kivételével) nem érvényesült a római katolicizmus befolyása, mivel ezekre a területekre nagyrészt protestánsok telepedtek le.

Az aztékok, inkák és maják leszármazottai sem felejtették el, hogy a római katolikus papok a világi fegyvereket igénybe véve őseiknek két lehetőséget adtak: vagy áttérnek a római katolikus hitre (ami gyakran azt is jelentette, hogy ezután rabszolgaként kellett élniük), vagy a halált választják. Olyan nagy volt a felháborodás, amikor II. János Pál pápa egy nemrégiben Latin-Amerikában tett látogatása során javasolta Junipero Serra (aki a katolikus hitet erőszakos eszközökkel terjesztette az indiánok között a XVIII. században) szentté avatását, hogy a pápa kénytelen volt a szertartást titokban lebonyolítani.

Jézus a következőket mondta: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének../’ Viszont a pápák Jézus Krisztus nevében hadseregekkel és hajóhadakkal harcoltak egy olyan hatalmas királyság felépítéséért, ami nagyon is e világból való.

 

 

Ennek a világi birodalomnak a létrehozásáért rendszeresen szellemi paráznaságba keveredtek császárokkal, királyokkal és uralkodókkal. Annak ellenére, hogy Krisztus menyasszonyának hívja magát, a római katolikus egyház istentelen uralkodókkal létesített házasságtörő kapcsolatot a történelem során, és ez mind a mai napig így van. Ezt a szellemi paráznaságot a későbbiek során részletesen dokumentálni fogjuk.

Róma = Vatikán
A dombok nevei: Aventinus, Caelius, Palatinus, Esquilinus, Kapitolinus, Viminalis, Quirinalis.

Néhányunkban talán felvetődik, hogy Róma épült hét dombra és nem a Vatikán, ami annak csak egy része, és hogy a Vatikán aligha nevezhető „nagy városnak”. Bár mindkét észrevétel igaz, a „Vatikán” és „Róma” szavakat az egész világon egymás szinonimájaként használják. Ahogy az ember Washingtont mond és ezen az Egyesült Államok kormányát érti, ugyanúgy Rómán a római katolikus egyház vezetését kell érteni.
Vegyük pl. azt a plakátot, amelyet az egyik felvonuló vitt a katolikus püspökök országos konferenciáján, melyet Washington D. C.-ben rendeztek 1993. november 15-18. között. A pápai vonaltól való bármiféle eltérés ellen tiltakozva a következőket hirdette: „RÓMA ÚTJA AZ IGAZI ÚT”.5 Nyilvánvalóan „Rómá”-n a Vatikánt értették. Rómát mindenki ilyen értelemben használja. A katolicizmus és Róma olyan szorosan összekapcsolódik, hogy a katolikus egy-házat római katolikus egyházként ismerik, vagy egy-szerűen csak a római egyházként.

Ráadásul több mint ezer éven át a római katolikus egyház mind vallási, mind társadalmi szempontból komoly befolyást gyakorolt Róma egészére és annak környékére. III. Ince pápa (1198-1216) eltörölte a világi római szenátust, és a római közigazgatást teljes egészében saját uralma alá helyezte. A cézárok uralma alatt a várost igazgató római szenátus neve Curia Romana (Római Kúria) volt. A Pocket Catholic Dictionary (Katolikus Zsebszótár) szerint ez az elnevezés most azt a „közigazgatási és bírói hivatalt jelenti, amelyen keresztül a pápa az egész katolikus egyházat irányítja”.
A pápa hatalma kiterjed azokra a hatalmas területekre is, amiket Róma a VIII. században szerzett. Ekkor egy szándékosan meghamisított dokumentum segítségével, amit Konstantin ajándékozási okiratának neveznek, III. István pápa meggyőzte Pipint, a frankok királyát és Nagy Károly apját, hogy azokat a területeket, amelyeket nem sokkal korábban a lombardok elvettek Bizánctól, előzőleg már Konstantin császár a pápáknak adta.

Pipin megfutamította a longobardokat, és kb. húsz városnak a kulcsát adta át a pápának (Ravenna, Ancona, Bologna, Ferrara, Iesi, Gubbio stb.), amikkel az a hatalmas földterület is együtt járt, ami ezeket a városokat összekapcsolta az Adria partján.

Konstantinus egy római pénzérmén. Nagy Konstantin emlékérme. A császár képe mögött a NAPISTEN (Sol invictus) látható szerves egységben az uralkodóval.

 

Az adományozó levélen a dátum 315. március 30., és az okirat szerint Konstantin ezeket a földterületeket Rómával és a lateráni palotával együtt a pápáknak és utódaiknak adta. 1440-ben Lorenzo Valla, a pápa titkára bebizonyította, hogy a dokumentum hamis, és ezt a mai kor történészei is igazolhatják. Az állítólag tévedhetetlen pápák évszázadokon keresztül azt hangoztatták, hogy az adományozó levél eredeti, és ez szolgáltatott alapot fényűzésük, hatalmuk és vagyonuk igazolására. Lateráni Szent János Rómában található keresztelő kápolnájában egy felirat örökíti meg ezt a mai napig sem korrigált csalást. Így tehát a pápák a szó szoros értelmében ellopták a pápai államot jogos tulajdonosaiktól. Ezek a területek egészen 1848-ig a pápaság uralma alatt voltak, és a beszedett adók hatalmas bevételi forrást jelentettek. Ekkor a pápa a megosztott Olaszország többi uralkodójával együtt arra kényszerült, hogy a fellázadt alattvalók számára alkotmányt adjon ki. 1860 szeptemberében IX. Pius dühös tiltakozásai ellenére elvesztette a pápai államot, ugyanis az újonnan megalakult Olasz Királyság részévé váltak. Olaszország az 1870-ben tartott I. vatikáni zsinat ideje alatt a pápának biztosította a Róma és annak környéke feletti fennhatóságot.

A lényeg az, hogy pontosan úgy, ahogy ezt János apostol a látomásában látta, az a szellemi valóság, amelyik a Jézus Krisztussal és Istennel való kapcsolat letéteményeseként lép fel, a Biblia szerint egy hét dombra épült várossal azonos. Ez az „asszony” földi királyokkal paráználkodott, és uralkodott fölöttük. A római katolicizmust már hosszú idő óta ezzel a várossal azonosítják. A Katolikus Enciklopédia ezzel kapcsolatban így nyilatkozik:
“Mindenki számára érthető, hogy miért játszik Róma központi szerepet a mai Egyház életében: A Római Katolikus Egyház egyetemes, mégis teljes mértékben Róma püspökének szolgálatára épül. Róma mindig is a kereszténység központja volt, amióta Szent Péter megalapította ott az egyházat.”

 

Forrás:https://denesotto.hu/2012/06/kicsoda-a-nagy-parazna-jelenesek-17-fejezet/

 

 

 

Babilon, a vörös fenevadon ülő nő, a Bárány Jézus Krisztus által legyőzetik:

 

Jel 17:1 És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nekem: Jövel, és megmutatom neked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vizen ül;

Jel 17:2 Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.

Jel 17:3 És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala.

Jel 17:4 Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,

Jel 17:5 És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.

Jel 17:6 És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.

Jel 17:7 És monda nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom neked ez asszonynak titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van.

Jel 17:8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, amely vala és nincs, noha van.

Jel 17:9 Itt az elme, amelyben van bölcsesség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül;

Jel 17:10 Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés [ideig] kell annak megmaradni.

Jel 17:11 A fenevad pedig, amely vala és nincs, az maga a nyolcadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.

Jel 17:12 A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. - Európai vezetők!

Jel 17:13 Ezeknek egy a szándékuk; erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják.

Jel 17:14 Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek [is]. – Jézus Krisztus ellen harcolnak!

Jel 17:15 És monda nekem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.

Jel 17:16 És a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. - Európai vezetők!

Jel 17:17 Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.

Jel 17:18 És az asszony, amelyet láttál, ama nagy város, amelynek királysága van a földnek királyain. – Róma!

 

A tengerből jövő hétfejű fenevad: - Római Vatikán vezetője – a pápa:

 

Jel 13:2 És e fenevad, amelyet láték, hasonló vala a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat.

 

Jel 12:9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai [is] ő vele levettetének.

Jel 12:12 Annak okáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.

Jel 12:17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;

 

Jel 13:3 És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld [követé] a fenevadat.

Jel 13:4 És imádák a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?

Jel 13:7 Az is adaték neki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.

Jel 13:8 Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.

Jel 13:9 Ha van füle valakinek, hallja!

 

 

A földből jövő kétszarvú fenevad (hamis próféta) – USA vezetője:

 

Jel 13:11 Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;

Jel 13:12 És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala;

Jel 13:13 És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.

Jel 13:14 És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának neki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.

Jel 13:15 És adaték neki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,

Jel 13:16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;

Jel 13:17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson [semmit], hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.

  Jel 13:18 Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.- Római pápa!

 

 

Három angyal jön, de egyúttal intő üzenetet hoz:

 

Jel 14:6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

Jel 14:7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

Jel 14:8 És más angyal követé azt, mondván: Elesett, Elesett Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.

Jel 14:9 És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,

Jel 14:10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;

Jel 14:11 És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.

Jel 14:12 Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

 

Babilon leomlása:

 

Jel 18:1 És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.

Jel 18:2 És kiálta [teljes] erejéből, nagy szóval mondván: Elesett, Elesett a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé.

Jel 18:3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

Jel 18:4 És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:

Jel 18:5 Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.

Jel 18:6 Fizessetek úgy neki, amint ő fizetett nektek, és kétszerrel kettőztessétek meg neki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek neki.

Jel 18:7 Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.

Jel 18:8 Ennek okáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.

 

Királyok, kalmárok és hajósok jajgatása. Öröm a mennyben:

 

Jel 18:9 És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,

Jel 18:10 Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!

Jel 18:11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő áruikat immár senki nem veszi;

Jel 18:12 Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátcikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből [csinált] minden edényt;

Jel 18:13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.

Jel 18:14 És a gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden ami ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.

Jel 18:15 Ezeknek árosai, akik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,

Jel 18:16 És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!

Jel 18:17 És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.

Jel 18:18 És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?

Jel 18:19 És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!

Jel 18:20 Örülj ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt értetek való büntetéssel.

Jel 18:21 És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.

Jel 18:22 És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;

Jel 18:23 És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.

Jel 18:24 És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, akik megölettek a földön.

 

A hét angyal kitölti az Isten haragjának poharát:

 

Jel 16:10 Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére; és lőn az ő országa sötét; és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt,

Jel 16:11 És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből.

 

Jel 16:17 A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondja vala: Meglett!

Jel 16:18 És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.

Jel 16:19 És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.

Jel 16:20 És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.

Jel 16:21 És nagy jégeső, mint egy-egy tálentum, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.

 

A fenevad és a hamis próféta vége:

 

Jel 19:17 És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek vala az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;

Jel 19:18 Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.

Jel 19:19 És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen.

Jel 19:20 És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:

Jel 19:21 A többiek pedig megöletének a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.

 

Örömének Babilon leomlásán:

 

Jel 19:1 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondja vala: Aleluja! az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!

Jel 19:2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.

Jel 19:3 És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.

Jel 19:4 És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, aki a királyi székben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!

Jel 19:5 És a királyi széktől szózat jöve ki, amely ezt mondja vala: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok!

 

 

Intés és egyben figyelmeztetés:

 

Ézs 33:1 Jaj neked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, akit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

 

2Ján 1:9 Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.

 

A Krisztus tudományát a Szent Írásban találhatod. Magyarországon a Károli Gáspár által fordított Szent Bibliában.

 

A nagy Babilon szimbóluma - mp3:

https://bibliacentrum.hu/konyv/jelenesek-konyve/693#mediabox

 

Babilon megítélése és a Bárány menyegzője – mp3:

https://bibliacentrum.hu/konyv/jelenesek-konyve/694#mediabox

 

Jelenések könyve: Az ökumenizmus – mp3:

https://bibliacentrum.hu/konyv/jelenesek-konyve/440#mediabox

 

A legrégebbi világuralomra törő hatalom - mp3:

https://bibliacentrum.hu/konyv/jelenesek-konyve/729#mediabox

 

A legújabb világuralomra törő hatalom - mp3:

https://bibliacentrum.hu/konyv/jelenesek-konyve/400#mediabox

 

Kicsodák a jezsuiták?:

https://kegyelem.orgfree.com/cikkek/jezsuitak.pdf

 

A Biblia, mint az igazság abszolút alapja és a római katolikus tekintély:

https://kegyelem.orgfree.com/cikkek/SolaScriptura.pdf

 

Gondolatok a Sola Scriptura elvről és a római katolikus hagyományról:

https://kegyelem.orgfree.com/cikkek/Sola_Scriptura_es_hagyomany.pdf

 

Lelki közösség az Úrral és a római katolikus mise:

https://kegyelem.orgfree.com/cikkek/Mise.pdf

 

Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus:

https://kegyelem.orgfree.com/cikkek/NemzetkoziEukarisztikusKongresszus.pdf

 

 

A Biblia azért nevezi paráznáknak és a föld utálatosságainak anyjának, mert vannak parázna lányai is, akik alárendelik magukat (behódolnak vagy szövetségre lépnek, esetleg tudatlanságból engednek neki) ennek a Sátáni erővel bíró Római Vatikáni hatalomnak és a világi tanításainak, ezáltal ők felveszik magukra a fenevad bélyegét.

 

Az Úr Lelke vezessen testvérem, hogy megnyerjed az örök életet.